Néhány évvel ezelőtt egy szinkronos bulin János azzal lépett oda hozzám, hogy lenne egy izgalmas vígjáték amiben szeretné ha én is szerepelnék.

 

Ezután eltelt egy kis idő – talán egy bő esztendő- és én már el is felejtkeztem a dologról, amikor egy rigófüttyös délelőtt csörög a telefon, Jani hív, hogy amit azon a korábbi szinkronos bulin beszéltünk az mostantól érvényes és vár szeretettel az olvasópróbára. Hirtelen fogalmam sem volt miről van szó, de a beszélgetés végére rendeztem a soraim. Néhány nappal később megkaptam a szövegkönyvet. Azt rögtön láttam, hogy ez egy elképesztő történet lesz. Huszonegyedik századi tévedések vígjátéka. Olvasás közben régen röhögtem ennyit!

Már javában próbáltuk a darabot, amikor egyik kollégám, – Moravetz Levente aki a Jóban-rosszban című sorozatban a karakterem ügyvédjét játssza – odajött hozzám a büfében. „Hallom, hogy belekeveredtél ebbe a rémálomba” – mondta viccesen. Megkérdezte, hogy minden világos-e? Hát, mondom az olvasó próbán volt fejvakarás, de ahogy elkezdtük vele színpadon dolgozni, szép lassan megfejtettük a többiekkel, hogy mi is történik pontosan. Onnantól fogva viszont kristály tiszta az ügy. „Ennek nagyon örülök – folytatta Levente – mert amikor írtam, akkor én magam is hatszázszor bele keveredtem”. Na ott leesett, hogy a darab az ő tollából származik.

Egyébként ez volt az első közös munkám a HADART-tal és remélem lesz folytatása, mert egy nagyon jó csapatba kerültem. Elképesztően jó meló volt. Csodálatos természetességgel találtunk egymásra a szereplőkkel. Belülről ez egy nagyon jó társasjáték, itt mindenki feladja a kollégájának a labdát és hagyja, hogy a másik lecsapja, és persze ez fordítva is igaz. Nagyon kevés ennyire alázatos társulattal találkoztam.

Korábban nem nagyon játszottam vígjátékokban. Valamiért mindig ezek az eszelős szerepek jutottak nekem, amiket egyébként nagyon szeretek. A sorozatban például egy minden hájjal megkent ravasz, kíméletlen maffiavezért alakítok, de játszom vérnősző Caligulát és volt már szerencsém alkoholista, káromkodó kocsmároshoz is a Kéretik elégetni című színdarabban. Könnyed, nevettetős figurák tehát nem jutottak. Jani, eddigi pályám legfurfangosabb karaktereivel kínált meg, hiszen a darabban a saját kanadai ikremet is „kénytelen” vagyok eljátszani, aki homlokegyenest más figura, mint a testvére. Ezért hálás vagyok, mert egy nagyon jó, sokrétű szerepet kaptam tőle. A hab a tortán pedig, hogy két bejövetel között karakter kell váltanom. Aztán, hogy ez mennyire sikerül nekem, azt a nézők eldöntik.

Az egész előadást imádom az elejétől a végéig, de Szabó Mátéval van egy közös jelenetünk a második felvonásban, amit különösen szeretek. Itt mindkettőnknek nagyon össze kell szednie magát, hogy nevetés nélkül kibírja a jelenetet. De nem győzöm hangsúlyozni, hogy tényleg mindenki egészen elképesztőt alakít ebben a darabban. Az elejétől a végégig, a színpadtól a háttér munkáig, bárki aki ebben a darabban megfordult és dolgozott, az egészen zseniális munkát végzett, és nagyon szerencsésnek mondhatom magam hogy ennek a részese lehettem.

Arra is rá kellett jönnöm, hogy vígjátékot játszani nagyon nehéz. Ami a színpadon történik és amilyen utat egy karakternek be kell járnia az ott, abban a pillanatban vérre megy és mindenki halálosan komolyan is csinálja. Végül ettől lesz igazi vígjáték a vígjáték. De amikor az előbb még „normális” karakter, a következő pillanatban már lányosan húzza a szavakat és a többi szereplő, ha beledöglik sem érti, hogy mi történik, na nekünk ott indul a dráma. A nézők pedig csak fogják a hasukat a nevetéstől.

Egyebek:

VIDEO: https://youtu.be/lt665CpQztc
INFO: http://hadartszinhaz.hu/oruletek-tornya/

Következő előadásunk 2017. Február 5-én az Erzsébetligeti Színházban látható.

Jegyek a https://hadartszinhaz.jegy.hu/ oldalon, illetve a színház jegypénztárában vásárolhatók

 

Szöveg: gécsé.

Kövess minket a facebookon!:  www.facebook.com/hadartszinhaz/